Mr. Loverboy

Sohasem szerettük, mikor olyan dolgokat olvastunk, vagy hallottunk magunkról amik nem igazak. Nem szeretjük mikor megmondják kik legyünk... nem hiába vagyunk mi azok, akik nem a kinézetük miatt nyertek hanem a hangjukkal és a személyiségükkel. Most mind a négyen a húszas éveink elejét tapossuk. Mikor tomboljuk, bulizzuk ki magunkat, ha nem most? Ebbe beletartozik az esti kimaradás (aminek nincs nagy jelentősége, mivel nem a szüleinkkel lakunk már), a megcsalás és az érzés, mikor nem te vagy a megcsaló, hanem azon kapod magad hogy téged csaltak meg. Ez mind-mind a felnőtté válás részei, az életet meg kell tapasztalni és nem az alapján élni ahogy mások elvárják tőled és az instrukciók alapján amiket jobb esetben a szüleidtől rosszabb esetben pedig egy bölcs, néhány évvel idősebb, idegesítő "baráttól" kapsz. Mindent át kell élni, mindent meg kell tapasztalni, de mikor egy pletyka elindul, a rajongók nem tudják, hogy mit kezdjenek vele, van aki elhiszi van aki nem, a barátaid előtt tagadod, akik bíznak benned és hisznek neked, de te valójában átvered őket és tényleg tettél valamit amire nem vagy büszke és csak te tudod az igazat...